Szakértő szülők

Érdemes tisztázni az elején: a saját gyermekének a szülő az első számú szakértője. A szülő az, aki már a születése előtt is ismerte a gyereket, ő az, aki ismer minden anyajegyet, a horzsolások történetét, ő veszi észre a legapróbb változásokat és a szülői megérzés sokszor ér legalább annyit, mint egy mérhető, valid orvosi vizsgálat. Bár még mindig sok a rossz példa és bőven van még fejlődnivaló a téren, de a szülőket egyre kevésbé tekintik zavaró tényezőnek a szakemberek, egyre inkább elfogadott, hogy a szülőket partnernek, társsegítőnek, valóban a gyermek elsődleges szakértőjének tekintik a különböző egészségügyi vagy pedagógiai folyamatok során. Annak a bizonyos lónak a mások oldala azonban szintén tévút: Az utóbbi években egyre több gyorstalpaló, módszertani tréning nyitja ki a kapuit a szülők előtt és arról is vannak adatok, hogy egyre több szülő végez el valamilyen hosszabb képzést, iratkozik be egyetemre, kifejezetten abból a célból, hogy otthon gyermekének fejlesztésével foglalkozhasson. A szülőtréning sok esetben nemcsak nagy segítség, de bizonyos állapotok esetében nélkülözhetetlen, ahogy a terápiás szülőkonzultációk is azt a célt szolgálják, hogy a szülőket, a gyermeket és a családot, mint rendszert segítsék bizonyos helyzetek, állapotok, elakadások esetében. A "szakértő szülővé" válás azonban másról szól.

Természetesen minden eset egyedi és vannak sajnos olyan helyzetek is, amikor a szülő olyan sok rossz tapasztalatot gyűjtött már, hogy érthető miért nem érez már bizalmat a szakemberek felé és miért látja kézenfekvőnek a szakértő szülő szerepét. Az is egy másik helyzet, amikor egy szakértőnek születik gyermeke: kár letagadni azt, hogy a fejlődéslélektani ismeretek vagy a különböző módszerek ismerete ne jelentene kapaszkodót az instabil helyzetekben, az azonban mégis fontos, hogy

Egyrészről azért, mert a szakértői szem éleslátását homályosítja a szoros érzelmi kapcsolat, másrészről azért is, mert egy vizsgálati vagy terápiás, esetleg feladathelyzetben egészen más a dinamika és a kapcsolódási forma a gyermek és a felnőtt között - az ilyen helyzetek után természetes, ha a gyermek a benne felgyülemlett feszültség feloldására az érzelmi biztonságot jelentő szülőre, mint egy érzelmi tankolás lehetőségére támaszkodik és fontos, hogy a szülő ebben a helyzetben le tudja földelni és érzelmileg meg tudja tartani gyermekét, ehhez pedig elengedhetetlen az érzelmi biztonságot nyújtó kapcsolódás. A szerepek összekeveredése azonban akadályozhatja ezt.

A szülők részéről a szakértői pálya választása sokszor megküzdési stratégia is: 

A sérült kapcsolódás "gyógyítása" nem lehetetlen, azonban a belátás szükséges hozzá. Amennyiben ez hiányzik, az emiatt érzett frusztrációra adott tudattalan válasz lehet az elkerülés, aminek egy konstruktívnak látszó módja a szakértői út választása. Amennyiben pedig erről van szó, az sok esetben csak mélyíti ezeket az elakadásokat, vele együtt a jelen lévő problémákat, ami újabb és újabb nehézségeket eredményezhet.